Ezt is megértük: a klasszikus felállású Pokolgép sok-sok év után ismét Debrecenbe látogatott. Kis túlzással igazi rocktörténeti eseménynek lehettek tanúi, akik ezen az estén a Lovardába látogattak. Alig pár éve ugyanis még az is kérdéses volt, hogy akár egyetlen alkalom erejéig összeáll-e ismét a Kalapács-Kukovecz-Nagyfi-Pazdera-Tarca felállás, azt pedig remélni sem mertük, hogy városunkban is láthatjuk még őket valaha. Így az esemény jelentőségéhez képest meglepőnek tűnhetett, hogy a Lovardát igencsak szellősen sikerült megtölteni. Ennek oka minden bizonnyal a hazai rockerek pénztárcájához mérten magas jegyárban keresendő, na de ennyit a negatívumokról.

A kiírt kezdéshez képest minimális csúszással lépett színpadra elsőként a Pokolgép mai felállása, stílusosan – az elmaradhatatlan Carmina Burana introt követően – a Pokolgép című számmal. A klasszikus felállást visszakövetelőkkel ellentétben én nagyon is szimpatizálok a jelenlegi zenekarral. Úgy gondolom, hogy a mai Pokolgép egy ereje teljében lévő, energikus csapat, nem pedig nosztalgiazenekar. Bár hangjának karaktere valóban eltér elődeitől, Tóth Attila csatlakozásával új erőt kapott a csapat. Nemzetközi mércével is kimagasló képességű énekesről van szó, aki nem csak kisugárzásával, de énektudásával is Eric Adams-et idézi számomra. A karizmatikus frontember energiája elvitte a hátán az egész produkciót. Ebben az első blokkban elsősorban a Rudán Joe fémjelezte korszak legjobb dalait hallgathattuk meg, de a Kalapács-korszakos nyitószám mellett A lázadó is a mai felállás előadásában hangzott el, valamint a hamarosan megjelenő új lemez három dala is belefért a műsorba. Nagy reménységnek tartom a végre-valahára idén megjelenő új albumot, mivel ez a zenekar képes lehet egy új generáció metal himnuszainak megírására. Ez az első felvonás a Hol van a szó című klasszikussal ért véget; igen felemelő volt, amint az egész Lovarda egy emberként énekelte a dalt.

Ezt követően szünet nélkül adták át helyüket a zenészek azoknak az embereknek, akikre igazából mindenki várt ezen az estén: a Pokoli színjátékkal színpadra lépett a klasszikus Pokolgép. Bár a közönség lelkesen fogadta az első részben elhangzott későbbi dalokat is (hiszen például az Adj új erőt lemez sem kisebb alapmű egy szállal sem az első négy albumnál), igazán forró hangulat ekkorra alakult ki. Külön öröm volt, hogy kedvenc ős-Pokolgép számommal, a Maszkkal folytatták a műsort, ami a 20 évvel ezelőtti Utolsó merénylet koncertnek is a legnagyobb pillanata számomra. A program egyébként lényegében megegyezett a tavalyi jubileumi koncertekével. Nyilván mindenki fel tudja sorolni azokat a kihagyhatatlan örökzöldeket, amiknek el kellett hangzani – és el is hangzottak – ezen az estén, de szerencsére egy-két ritkábban játszott különlegességre is jutott idő, mint például az Átkozott nemzedék vagy a Metál az ész. Bár megszámlálhatatlanul sokszor hallottuk már a „régi Gép” repertoárt akár a mai Pokolgép, a Kalapács vagy különböző tribute zenekarok előadásában, mégis egészen különleges érzés azoktól az emberektől élőben hallani ezeket a dalokat, akik hangját és játékát annak idején „lemezbe zárták”. Így annak ellenére, hogy pusztán zenei szempontból a mai Pokolgép sem marad el semmivel a régitől, a klasszikus felállás bő másfél órás műsorának hangulatát nehéz volna felülmúlni. Szerencsére a tagok közötti esetleges ellentéteknek sem volt nyoma, jó volt a hangulat a színpadon is: még némi közös „táncra” is sor került Kalapács József és Kukovecz Gábor részvételével a szokásos „Az a szép...” közönségénekeltetés alatt. Ezen az estén egyébként a zenéé volt a főszerep, különösebb látványelemekkel nem készült a zenekar, de ezt szerintem nem is hiányolta senki.
 

Végül – nem meglepő módon – a ráadásként előadott Jel és Mindhalálig Rock and Roll erejéig az estén fellépett összes zenész közös előadásában hangzott el. Jó volt látni a két eltérő karakterű, egymást mégis kiválóan kiegészítő énekes, Kalapács József és Tóth Attila együttműködését. A bő három órás Pokolgép koncert után nem hiszem, hogy bárkiben hiányérzet maradhatott. Embert próbáló feladat lehetett a végig színpadon tartózkodó Kukovecz Gábor számára végigzenélni ezt az estét, de kiválóan helyt állt.
 

Igen szimpatikus volt a zenekar részéről, hogy a maratoni hosszúságú koncertet még dedikálás is követte. Így mindenki a zenekarral közös további személyes élményekkel gazdagodhatott, és nem mindennapi lehetőség nyílt arra, hogy a régi „ereklyéket” a rajongók a klasszikus ötös tagjaival aláírathassák.

Reméljük, hogy Kukovecz Gábor beváltja ígéretét, és négy év múlva a Sportcsarnokban ismét találkozunk egy öt óra hosszás jubileumi 35 éves Pokolgép koncerten!

Koncertképek ITT (Verse.hu - Csikós János )

Setlist:

-új felállás: Pokolgép, Győzd le a gonoszt, Így szép az élet, Aki másképp él, Metálbomba, Adj új erőt, Az a szép..., Dolgozik a vér, Minden nap, Ne köss belém, Feltámadt éj, A ringben, A harang értem szól, A lázadó, Hol van a szó

-régi felállás: Pokoli színjáték, Maszk, Átkozott nemzedék, ...Tovább, Kár minden szó, Tökfej, Ítélet helyett, Metál az ész, Vallomás, Tépett madár, Gép-induló, Itt és most, Az a szép..., Újra születnék, A háború gyermeke, B.S. emlékére, Mennyit érsz?, Éjféli harang , A jel, Mindhalálig Rock and Roll