CHAOSREALM/STUBBORN/THE LAST CHARGE/HANOI

This is Bihar – 2013. január 26. / Dharma klub - Debrecen

         Idei év első várt klub bulija a This is Bihar szervezőgárdája által megrendezésre került esemény volt. Az este több szempontból is különleges volt, hiszen több zenekar először tette tiszteletét Debrecenben. Ilyen volt a kerekegyházi Stubborn, vagy a tavalyi Roncsbáros koncertet lemondani kényszerült The Last Charge. Emellett itt debütált a Chaosrealm és ünnepelte harmadik születésnapját a Hanoi. Viszont üröm az örömben, hogy az egri Téveszme zenekar egyéb problémák miatt kénytelen volt lemondani a koncertet. Ez betett sok embernek, hiszen a közösségi oldalakon sokan negatív nemtetszésüket fejezték ki és emiatt nem csak a zenekar, hanem ők sem jöttek el. Ez viszont tökéletesen kifejezi a mai szórakozni vágyó fiatalok mentalitását, amit inkább nem is kívánok bővebben kifejteni. Elég annyi, hogy emiatt zár be és haldoklik sok szórakozóhely és megy el a kedve sok zenekarnak a koncertezéstől. Szerintem.

            De hogy a koncerthelyszínről is beszéljek, pozitív csalódást okozott a Dharma klub. Most jártam itt először koncerten, de nem találtam kikötnivalót a helyben. Korrekt koncertterem, takaros pult, kellemes környezet. Személyem ideje korán érkezett a koncertre, mivel egy gyors interjút készítettem a Stubborn zenekarral, amit meghallgathattok február 06-án este hat óra után a www.sub.hu oldalon a Kelet Underground rádióműsor berkein belül. ( Az archívum elérhető itt: http://www.youtube.com/watch?v=ln3qmNRLkZk )

            A kapunyitás nyolc órakor volt, az estét pedig kilenc óra előtt a CHAOSREALM kezdte. A koncertterembe begyűltek az emberek a CR pedig oda is vágott a közönségnek húsz perc gyűlölet zúdult a közönség hallójáratába. Sajnos a hangosítással nagyon nem voltam kibékülve a zenekarnál. Az énekest nem nagyon hallottam, ráadásul erőtlennek is éreztem a hangját. A hangszerek sem szóltak igazán jól. A közönség egyelőre meghitt nyugodtággal nézte végig a banda első élő fellépését, kivétel az a pár embert, aki a terem közepén pogózott. Az utolsó számra viszont beszabadult egy vadállat, de ez sem csalt lelkesedést a közönségre, de mosolyt az arcukra annál inkább. A produkció csak hamar végére ért a maga negyed óra húsz percével.

            Az este legjobban várt zenekara számomra a STUBBORN volt. A zenéjükben csupán pár hete merültem el mélyebben és rájöttem, hogy egy tehetséges bandáról van szó, akiknek van keresnivalója a magyar underground színterén. Mint említettem, először jártak Debrecenben, a közönség pedig ehhez mérten fogadta a fellépést. Megjegyezném, hogy a hangosítás, amilyen rossz volt a Chaosrealm-nél, olyan jó volt a Stubborn-nál. Örömmel vettem tudomásul, hogy az első sorban is hallani lehet mindent, nem úgy, mint a Roncsbárban, ahol az első sorban nem hallok semmit, mert az alapok annyira elnyomják egymást. Szóval, piros pont. De lehet, hogy csak én süketülök meg felé. Szóval egy dinamikus, erőteljes produkciót láthattunk, halhattunk. A gitáros, Feri színpadi mozgása kifejezetten tetszett, végigrohangálta a termet. Látszott a srácokon, hogy élvezik a zenélést. Olyan dalok csendültek fel, mint a Eternal Emptiness, ami a 6041 viszonylag új EP-n hallható Barni ( The Banished, The Southern Oracle, Barber’s Art ) vendégéneklésével vagy a másik dalt a Black Heart. Emellett végig hallgathattuk a korábbi kiadvány, a Grab the Key dalait. Egy bajom volt a fellépéssel, hogy néha olyan érzésem volt, mintha ugyanazokat a dalokat hallgatnám. Ettől függetlenül nagyon élveztem a fellépésüket. Remélem, mihamarabb eljutok egy újabb Stubborn koncertre.

            A másik várt zenekar a THE LAST CHARGE volt. Pár hónappal korábban sajnos ők is lemondani kényszerültek az egyik debreceni bulit, de végre most bemutatkozhattak a helyi közönségnek, és megjegyzem ugyancsak jól. Nem hosszú beállás után birtokba vették a színpadot és elkezdődött a pusztítás. A koncerten elhangzott dalok leginkább az új lemezről szóltak, lévén ugye, lemezbemutató koncert volt. A korábbi albumokat, dalokat nem is igazán ismerek, nem is hallgattam. Viszont a Straight Outta Nowhere élőben leszedi az ember fejét. A közönség kezdett bemelegedni az este végére, de még a TLC sem hozta el azt a nagy extázist, amit elvártam volna. Mozgolódás közönség részről azért felülmúlta a korábbi két zenekart. A súlyos témákra ugyancsak bólogathatott az ember fia. A lemez címadó dala csak úgy ontotta a dühöt, amit a közönség jó néven is vett.

            Utólag visszagondolva a közönség leginkább a HANOI harmadik születésnapi daráját várta a legjobban. Miután belekezdtek első dalukba a közönség ellepte a küzdőteret és nem hagyta ott egy másodpercre sem. Még így is sok ember volt a teremben, aki a hátsó sorokból nézte végig az őrjöngést. Fiúk lányok egymást nem kímélve csépelték egymást a Hanoi mocskos hardcore zenéjére. Bevallom, felvételről nem nagyon győzött meg a banda zenéje, de élőben annál jobban élveztem a zenéjüket. A zenekar körül már kialakult egy fajta családi légkör. Mindenki egy összeszorított ökölként tombolt a dalokra. Az énekes tudta mozgatni a közönségek. Látszott rajta, hogy szíve csücske a zenélés és mindent megtett a közönségért, nem úgy mint a helyi biztonsági emberek, akiket sajnos muszáj megemlítenem pár mondat elejéig. Rossz volt látni, hogy ha már valaki feltette a lábát ( kis túlzással ) a színpadra, azt már le is kapták onnan. Olyat, hogy stagediving vagy bodysurf el is felejthette a közönség, mivel úgy védték a színpadot, mint éhes csecsemő anyja mellét az apjától. Engem még fotózni se engedtek a színpad belsőbb részéhez.. na mondom oké. Viszont az utolsó dalokra elszabadult a pokol a Dharma klubban. Az énekes felinvitált mindenkit a színpadra és mindenki kénye kedve szerint tombolhatott a zenére. Ehhez már a szekusok sem tudtak mit hozzászólni. Kellett ez a végére, hogy mindenki igazán kiélhesse magát.

            Összességében egy kellemes kis estéről beszélhetünk, ahol a hangulat lehetett volna jobb is, de így sem volt senkinek sem oka panaszra, kivéve azoknak, akik csak a Téveszme miatt hagyták ki a bulit és nem támogatták a másik négy amúgy sem rossz zenekart. Reméljük lesz még hasonló zenei felhozatal a közeljövőben.

Köszönöm a lehetőséget a This is Biharnak és Papp Misinek (Kelet Underground), valamint a KronosMortusnak!

Írta: Vámos Róbert